Kérlek mesélj egy kicsit a te utadról. Hogyan kezdődött?

Scott Davidson vagyok, jelenleg Las Vegas-ban élek (Nevada, Egyesült Államok). 3 csodálatos gyermekem van (Kate, Jane és Shay). Többek között sportos kalandor vagyok, a Living Adaptive (Alkamazkodó életmód) és a This is a True Story (Ez egy igaz történet) készítője és házigazdája, publikálok és úgy mellékesen különösen súlyos kétoldali dongalábbal születtem. Az orvosok próbálkoztak a lábaim korrigálásával, például Ponseti módszerrel is, de nem igazán jártak sikerrel. Sajnos a kezelőorvosom nem volt eléggé képzett a Ponseti módszer alapú gyógyításban és komoly műtéteket végzett mindkét lábamon (postero- medialis lágyrész felszabadítás). Ezután többször gipszeltek majd ortézist hordtam egy ideig. Gyerekkorom óta nem volt több műtétem és nem is gipszeltek.

Gyerekként hogyan élted meg, hogy te más vagy mint a kortársaid?

Nehéz gyerekkorom volt, de úgy érzem megérte küzdeni. Kortársaimhoz képest a testem máshogy nézett ki, emiatt rengeteg – nem kívánt – figyelmet kaptam tőlük, emiatt volt más az életem. Azt sem tudtam, hogy meddig tudok majd mozogni, ezért végig bizonytalanságban éltem. Némely orvos azt mondta, hogy felnőtt koromra nem fogok tudni járni és nem javasolták, hogy sportoljak vagy hogy egy egyszerű túrára elmenjek. Nem foglalkoztam ezekkel az orvosokkal és csakazértis sportoltam és túráztam. Sőt, elég keményen toltam. Örültem mindegy egyes napnak, amit mozgással töltöttem. Például sokszor addig szaladgáltam amíg a talpam vérezni nem kezdett. Megtanultam alkalmazkodni és boldogulni a nehézségek ellenére. Társaim közül sokan nem is tudták, nem is érthették. Hálás vagyok az akkori dolgokért. Ez segített hozzá, hogy megtanuljam mi az az empátia. Számos ajándékot kaptam az élettől: a dongalábat, őskori műtéteket, rendszeres megfélemlítéseket és sok mást ami erőssé tett és megmutatta nekem, hogy le tudom küzdeni az akadályokat. Igazán szerencsésnek érzem magam, hogy egy fogyatékossággal születtem.

Utólag visszatekintve hogyan értékeled, valóban kívülálló voltál, vagy inkább te magad távolodtál el a téged körülvevő közösségektől azáltal, hogy nehezen fogadtad el az állapotodat?

Abszolút kívülálló voltam. Elrejtettem a lábaimat,ha tudtam, szerettem volna beilleszkedni. Hosszúnadrágot hordtam még a legnagyobb melegben is, sőt plusz zoknit és nadrágokat vettem fel, hogy ne látszódjonak a hegek és hogy milyen vékonyak a lábaim. Amikor rövidnadrág volt rajtam mindig szivattak a kinézetem miatt és ahogy futottam. Annyira durva volt, hogy azt kívántam bárcsak vége lenne a világnak és végre megszabadulnék a fájdalomtól. Habár én elfogadtam a dongalábamat a társaim és a felnőttek nem tudták.

Mi jelentette a te életedben a fordulópontot? Mitől változott meg a hozzáállásod?

Több ilyen is volt az életem során, ami a dongalábhoz kötődik. Gyerekként például eldöntöttem, hogy a fogyatékosságom egyúttal a szupererőm is. Ha egy egészséges társamat le tudtam győzni valamilyen területen, akkor bármiben sikeres lehetek, beleértve az iskolát is.

A legmeghatározóbb élmény az apaságot leszámítva az volt, mikor leültem a mikrofon elé és elmondtam a történetemet. Ennek köszönhetően megtanultam szeretni a dongalábas életem, megtanultam értékelni magam teljes egészében, rátaláltam a legjobb barátaimra, alkalmam nyílt együtt dolgozni a világ legalkalmazkodóbb embereivel. Rájöttem, hogy az önsajnálat csak hátráltat, megtanultam, hogy bármihez tudok alkalmazkodni, megállíthatatlan vagyok és akármit meg tudok csinálni a nehézségeim ellenére.

A te állapotod meglehetősen komplex és speciálisnak mondható. Várnak rád további műtétek? Hogyan befolyásolja ez majd a jövődet?

Nem lesz több műtétem. Úgy döntöttem, hogy a kerekesszék lesz a sorsom. Mikor ez megtörténik, akkor a legjobb kerekesszékes sportoló leszek az egész világon. Bármi is történjen csak előre fogok tekinteni és megállás nélkül küzdeni.

A SOTE-ETK mesterszakán a diplomamunkájának témája is a dongaláb tartással született csecsemők kezelése volt. Megosztaná velünk, hogy mi volt a diplomamunka fókusza és milyen következtetésekkel zárta a kutatást?
A témában az elmúlt 10-15 évben publikált tudományos értekezések-, tanulmányok jellemzően a kórkép konzervatív és sebészi úton megvalósuló ellátásának eredményeit, illetve a konzervatív kezeléseket egymással hasonlítják össze. (Zapata és munkatársai, 2018, Sala és munkatársai, 2013, Karol és munkatársai, 2016). A vizsgálatokat elvégző szakemberek a konzervatív ellátási formát részesítik előnyben a sebészi megoldásokkal szemben. (Zapata és munkatársai, 2018) A műtéti beavatkozástól mentes francia funkcionális módszer és a minimális sebészi beavatkozást igénylő Ponseti-módszer esetén a Ponseti-módszerrel kezelt gyermekek ízületi funkciói a fiziológiás tartományt jobban megközelítik, ugyanakkor a francia funkcionális terápiával kezelt gyermekek esetében a nagy motoros minták (gross motor skills és gross motor function -GMS és GMF) fejlettsége és minősége megelőzi a Ponseti- módszerrel ellátott gyermekekét. (Karol és munkatársai, 2016) Ennek a tapasztalatnak számunkra (gyógytornászok) az a legfontosabb üzenete, hogy a láb deformált struktúrájának korrekciójára kiváló megoldás a Ponseti módszer, de a test komplett motoros funkcióiba nem képes megfelelően illeszkedni. A tanulmányok a motoros képességek érésének minősítésére nem fókuszálnak, ezért nem is kerül látóterükbe, hogy az alsó végtagi kinetikus lánc – (az alsó végtag ízületei által alkotott egységes funkcionális kapcsolat) torzulása már a motórium ontogenezisének – a motoros minták kialakulásának kezdetén- fennáll. Így hibás mozgáskészletből csak hibás mozgáslánc épülhet fel. (pl.: mászás, felülés-, ülés mintái – W ülés) Ezt a problémát detektálja a minőségi eltérés a dongalábas gyerekek motoros mintái és a francia módszerrel kezelt gyermekek mozgásmintái között. (Zapata, Karol és munkatársai, 2018, Karol és munkatársai, 2016) A publikációk felhívják a figyelmet a problémára, de megoldási javaslattal nem élnek.

Hogyan változik a kezelés a baba növekedésével (mikortól tud aktívan részt venni a gyermek a kezelésben)?
Véleményem szerint, ha a dongaláb diagnózis nem társul egyéb diagnózisokkal, akkor a mozgásfejlődés során az életkorral megjelenő-, helyenként speciálisan korrigált mozgásformák (speciális eszközökkel kiegészített mozgássorok) jelentik a kis pácienseknek az aktív tornát, egyéb terápiára nincs szükség. Természetesen a folyamatos gyógytornászi konzultáció alkalmas az életkor előrehaladtával használható célzott tornagyakorlatok meg-, illetve betanítására és az esetlegesen felmerülő fiziológiástól eltérő állapotok megelőzésére és korrekciójára.

Mikor számít ‘gyógyultnak’ a dongalábas páciens?
Gyógytornászi kompetencia szerint: megfelelő korrekció esetén: a mozgásszervrendszer működését szolgáló egyéb szervrendszerek optimális működésével és a láb, mint anatómiai egység fiziológiás érésének befejeztével (6-7 éves életkor) jelentős állapotromlás már nem következhet be. Orvos kollégák is fontosnak tartják elmondani, hogy a kezelések során mindig az egészséges jellemzők elérésére törekszenek, de tudni kell, hogy mindez nem jelent 100%-ban fiziológiás állapotot. Szülőként állandó minőségi kontrollt kell tartani a gyermek lába felett. Aggodalomra semmi ok! Tapasztalataim szerint mire ritkulnak a szakmai konzultációk addigra kiválóan képzett szülővé válnak ennek a közösségi csoportnak a tagjai, elsajátítva mindazt a tudást, amely biztosítja az aktuális állapot szintjének értékelését. Mindez természetesen annyit jelent, ha eltérést észlelnek esetlegesen korábban keressék fel a kezelőorvost, gyógytornászt, de semmiképpen nem jelenthet önálló döntéshozatalt az állapotváltozás minősítésére

Túlzás nélkül állíthatom, hogy itthon és a határon túl is családok tömegei hálásak Önnek gyermekük gyógyulásáért, állapotának javulásáért. Mikor kisfiamnál dongalábat állapítottak meg a 18. heti ultrahang során, mégis nehezen találtunk információt arra vonatkozóan, hogy hova foruljunk, hol kaphatja a kisfiunk a legjobb kezelést. Azóta létrejött a www.dongalab.hu oldal, illetve megtaláltuk az Ön által írt blogot is http://dongalaborvos.blogspot.com/ és természetesen a Dongaláb…., azaz, azok a csodás lábikók..:) facebook közösség is útmutatást ad a témában érintetteknek. Ehhez a sorhoz szeretnénk csatlakozni mi is, hogy minél több érintetthez jussanak el hiteles információk, amik birtokában a legjobb döntést tudják meghozni gyermekük kezelését illetően.

Mesélne néhány szóban magáról, a szakmai hátteréről? Miért fordult a gyermekortopédia felé?
Családomban nem volt korábban orvos, így én elsőként választottam ezt a hivatást, hála szüleimnek hogy ezt megtehettem, hogy ennek az anyagi hátterét biztosították és nekem tényleg csak a tanulással kellett foglalkoznom egyetem alatt. Az ortopédia, mint lehetőség az egyetemi tanulmányaim alatt jött, bár korábban fogadkoztam, hogy nem manuális irányba fogok orientálódni, hanem inkább kutatói, tudományos pálya érdekelne. Az élet azonban sok mindent átír, így gyakorlatvezetőm későbbi főnököm doktor Marschalkó Péter hatására indultam el ebben az irányban. Ezt tulajdonképpen az egyetem végéig és az egyetemet követőt évben a szakvizsgám letételéig egyenes irányt szabott tevékenységemnek. Személyes érintettségem okán fordultam a születéskor károsodott gyermekek ortopéd ellátása felé, de majdnem 10 év kellett ahhoz hogy, megérezzem azt, hogy ez a szakmai irány ez nagyon nekem való… remélem a szülők közül is sokan látják így.

Hogy látja, hogyan változott a dongaláb kezelési módja az elmúlt 10-15 évben?
2005-ben kezdtem megismerkedni a Ponseti módszerrel, ezt megelőzően vegyes tapasztalataim voltak a klasszikusnak mondott és korábban elsajátított kezeléssel kapcsolatban. Volt olyan élményem, hogy úgy éreztem én mindent megtettem, nagyon odafigyeltem mindenre, mégsem jött a várt eredmény. Nem mondanám hogy tudatosan kerestem, inkább szembejött velem a megoldás egy külföldi továbbképző kurzuson. Azóta elértük, hogy legalább mindenki már hallott a Ponseti névről, ami sajnos nem sok de sokkal több, mintha értetlenkedve nézne a szakma a név hallatán. Budapesten, Debrecenben, Szegeden, Pécsett aktívan elkezdődött a módszer bevezetése. A fiatalokat oktatjuk, a nehéz eseteket átvesszük, ha kell, szóval haladunk!

A Heim Pál Gyermekkórház Ponseti Centruma mellett hol találhatók még dongaláb centrumok az országban?
2021 őszétől a Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikán dolgozom. Ezzel természetesen megmaradt a dongaláb ellátás a Heim Pál Gyermekkórházban is, dr. Ráskai Csaba adjunktust kértem meg a munkám folytatásáre, de ottani kollegáim közül dr. Cs.Frank László és dr. Körmendi Zoltán is Ponseti szerint kezelnek. Centrumszerű ellátásról az intézmények országos jellege és a orvoscsoportok miatt csak ezen a két helyen beszélhetünk. Szegeden, Debrecenben, Pécsett inkább egy-egy elkötelezett kollega foglalkozik a technikával, de éppen ezért az Ő hozzáállásuk, kitartásuk példaértékű.

Tudomásom szerint, a hivatalos Ponseti kezelési protokoll nem tartalmazza a kiegészítő gyógytorna ajánlását, mégis rengeteg szülő teszi le a voksát valamilyen terápia mellett (Magyarországon jellemzően a Dévény módszert választják a legtöbben). Az Ön szakmai véleménye szerint érdemes-e kiegészítő terápiaként gyógytornát alkalmazni a kis dongalábas páciensek esetében?

Az eredeti leírt technika valóban nem tartalmaz komoly fizioterápiás ajánlásokat. A sín hordás fázisában azonban, főként azoknál a gyerekeknél, ahol valamilyen egyéb betegség is van, vagy amennyiben a dongaláb nem az úgynevezett típusos csoportba tartozik mindenképpen nagy jelentősége van az egyéni tornának. Nem emelném ki ezek közül a Dévény-féle manuális terápiát, bár az ilyen terápiát szolgáltató kollégáknak megvan az a érzékeny látásmódjuk, amivel felfigyelnek az apróbb eltérésekre is

Előfordul, hogy a dongaláb más, súlyosabb rendellenesség kísérő betegségeként jelentkezik. Mik ezek a betegségek és kiszűrhetők-e a várandósság alatt?

Igen előfordul hogy a dongaláb más betegségekkel együtt érkezik, ez lehet szindróma és lehet csak az egyik testfelet érintő fejlődési rendellenesség. Ez az esetek egy részében egyszerű, más részében komplex eltérés. Nyilvánvalóan szűrhetők bizonyos mértékben ezek a betegségek azonban teljes biztonsággal nem mondható meg jó részük előre. A teljesség igénye nélkül ilyen típusú betegségek például az arthrogrypposis (AGRY), a Freeman-Sheldon szindróma, meningolmyelokele (MMC) betegségcsoport.

Alkalmazható-e a Ponseti módszer esetleg korábban nem e módszer szerint kezelt pácienseknél? Ha igen, milyen hatékonysággal?
Igen, a Ponseti módszerrel minden beteget lehet kezelni a korábban már operáltat, korábban nem operált csecsemőt és a nagyobb gyermeket is. Az eredményesség az életkor növekedésével, a korábban végzett beavatkozások számával és az alap betegséggel fordítottan arányos. Úgy vélem, hogy minden, hangsúlyozom minden dongaláb deformitás esetén célszerű Ponseti szerinti gipszeléssel kezdeni ennek sikertelensége esetén célszerű csak más módszerre váltani vagy más módszerrel kiegészíteni ezt. Ez nyilvánvalóan munka, munka és munka, együttműködés a szülővel és a gyermekkel, amit nem könnyű elérni, de hiszek benne hogy ez vezet a „minél kis kevesebb műtéttel minél jobb lábat adni” alapelv felé.

Miért fontos a ‘hagyományos’ gipsz használata, miért nem lehet ún. könnyített gipszet használni?
A műanyag és hagyományos gipsz között lényeges különbség van a kötés dinamizmusában, az alakíthatóság van a rugalmasságban és a bőrbarátságban. Emiatt jelenleg a hagyományos gipsz alkalmazása részesíthető előnyben. Idősebb gyermekek gipszelésnél használjuk a műanyag gipszet elsősorban mint külső héj, a hagyományos gipsz kopásának, törésének megelőzésére.

Minden esetben szükséges achillotómia elvégzése?
Azokban az esetekben amikor valódi dongaláb deformitás van, tehát nem csak úgy néz ki mintha donga láblenne miközben egy nagyon is mobilis lábról beszélünk, minden esetben célszerű az Achillotómiát, az Achilles-ín átmetszését elvégezni. Az alapelv az hogy csak abban az esetben ne végezzünk átmetszést, ha egészen biztosak vagyunk benne, hogy erre nem lesz szükség, minden egyéb esetben inkább célszerű megcsinálni. Azaz kisebb baj „feleslegesen” megcsinálni a műtétet, mint elhagyni.
Azokban az esetekben, ahol nagyon nem tudom eldönteni, azaz a láb szinte tökéletes inkább várok 6-8 hetet és ezt követően hozom meg a döntést.

Visszatérő kérdés a kötelező védőoltások beadási rendjének alakulása, amit a gipszviselés (különösen kétoldali dongaláb esetén) felboríthat. Mit tanácsol az oltások ütemezésének tekintetében?
Mivel védőoltásaink nagy része nem aktív és éppen terjedő betegséggel szemben ad immunitást, hanem úgynevezett megelőző oltás, ezért úgy gondolom, hogy ezeknek a két hónappal később történő beadása semmilyen mértékben nem veszélyezteti a gyermek egészségét. Azokban az esetekben amikor mindkét oldalon gipszkezelést alkalmazunk, nem is nagyon elfogadható a combizomba történő beadás, hiszen sem borogatni, semmit megfigyelni nem tudjuk az oltás helyét. Egyoldali eseteknél az ellen oldali combizomba be lehet adni az oltásokat. Itt arra kell figyelemmel lenni, hogy a műtét előtt illetve műtét után van egy bizonyos várakozási idő, amelyen belül nem szabad oltást kapnia. Egyeztetni kell az orvossal mindig és ezzel kapcsolatban a szülőket tájékoztatjuk.

Mitől más a Dévény módszer, hogyan nyújt többet a dongalábas páciensek kezelésében?
„Nézd, amit mindenki néz és lásd azt, amit senki más nem látott meg.” Thomas W. Myers
Az idézett gondolat kiválóan szemlélteti a Ponseti- módszer sikerének-, illetve a Dévény módszer egyedülálló eredményességének titkát. Az emberi testet komplexen vizsgálva, annak funkcionalitását előtérbe helyezve tárulhattak-, illetve tárulhatnak fel bennünk meghatározó összefüggések. Pusztán az érintett testrészlet kezelésével törődő terápiás formák elött mindez rejtve marad. A diplomadolgozatom gerincét képező funkcionális patomechanizmus felismerése és megfigyelése ennek a tapasztalásnak köszönhető.

Mikor érdemes elkezdeni dongaláb esetén a Dévény terápiát?
A DSGM terápia ideális esetben a speciális abdukciós sín viselésével kezdődik (egyes esetekben van mód a gipszelések alatt is a kezelésekre, ez kiváló, de nem jelent problémát ha nem valósul meg). Ha a Ponseti-protokoll menetét tekintjük, akkor a sín 23 órás viselésének kezdete egybe esik a motoros szabályzási folyamatok akarat által vezérelt formáinak megjelenésével. (3- 3.5 hónap, ez a naptári kor kiemelkedően szenzitív az idegrendszer érési folyamatait tekintve.)

Mesélne néhány szóban magáról, a szakmai hátteréről?
Türei Orsolya vagyok okleveles fizioterapeuta, (MSc végzettségű gyógytornász) és DSGM szakgyógytornász. Lassan 20 éve dolgozom a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézetben. Klinikai szakterületem a gyermekortopédia és speciális végzettségemből adódóan a gyermekneurológia.

Hogyan került kapcsolatba a Dévény terápiával és a Ponseti módszerrel?
Intézményünkben kerültem kapcsolatba az egyik leggyakoribb veleszületett ortopédiai fejlődési rendellenességgel: a dongalábbal (pes equinovarus congenitus) és az azt különleges módon kezelő Ponseti-módszerrel.
Ignatio Ponseti korrekciós rendszere elsősorban konzervatív ellátási forma. Eredményességét a láb működésének biomechanikai ismereteire épülő kezelési menetének köszönheti. Ez a funkcionalitás motivált a részletesebb megismerésére. A belső késztetés mellett 2010-re elsajátított egyedi mozgásterápiás, gyógytornász módszer: a Dévény Speciális manuális technika-Gimnasztika Módszer (DSGM) különleges szemléletmódja is hozzájárult a rendszerszemléletű gondolkodásom kiteljesedéséhez. Mivel intézményünk ellátási centrum így a megtapasztalt esetek száma és az emberi test-, illetve a dongaláb patológiájának speciális értelmezésére való képesség a – Dévényes szemlélet – együttesen szolgálták az MSc végzettségem alapját nyújtó diplomadolgozatom megszületését. A dolgozatom: -A DÉVÉNY-MÓDSZER HELYE ÉS SZEREPE A VELESZÜLETETT DONGALÁB PONSETI-METÓDUSSAL ZAJLÓ KORREKCIÓJA SORÁN- 2020-ban jeles minősítéssel került elfogadásra. Ezúton is hálásan köszönöm a korábban közzétett kérdőívemre válaszoló családok támogatását.

Elmondaná közérthetően az SMT és az STG közötti különbséget?

A DSGM létrehozója Dévény Anna (1935-2017) gyógytornász, művészi torna szakedző. A Dévény-módszer szemléletével, 40 év gyakorlati tapasztalatából építkezve közelíti meg a test autonómiáját érintő, primer vagy szekunder módon, a mozgásszervrendszeren lenyomatot hagyó funkcionális elváltozásokat. A DSGM komplex rendszer, melynek két szervesen összetartozó és egymásra épülő tevékenységi területe van. Ezek: a DSGM I.-, és a DSGM II. (Dévény, 2017)