Dongaláb és hordozás I.

Első kisfiamat, Vencelt rendszeresen hordoztam és természetesnek gondoltam, hogy ez Vilinél is pont így lesz majd. Főleg azért, mert a második gyereknél nem opció, hogy az ember ne legyen mobilis. Vencel már iskolás volt mikor Vili született, így bele kellett kalkulálni a napjainkba, hogy érte kell menni a suliba. Persze sokszor indultam neki az útnak babakocsival (főleg a gipszes időszakban), de aztán egyre nehézkesebbé vált a dolog.

A kezelőorvosunk, dr. Szabó Miklós, azt tanácsolta, hogy a gipszes időszakban ne hordozzunk, hiszen a gipsz súlya nagyon húzhatja Vili lábát. Ez persze a síncipőre is igaz, de ennek a súlya sokkal kisebb.

Amikor lekerült a gipsz, próbálkozni kezdtünk a hordozó használatával. A Dongaláb….azaz, azok a csodás lábikók..:) facebook csoportban próbáltunk információt szerezni arról, hogy hogyan is kezdjünk neki. Nekünk csatos hordozónk volt és kis gyakorlással belejöttünk a használatába. Nem voltam nagyon bátor, ezért eleinte csak rövid távon használtam, jellemzően míg elmentünk a suliba a tesóért, de 1 óránál tovább szerintem sosem volt egyhuzamban hordozóban.

Azt is megtudtuk, hogy bár a csatos verzió alkalmas a síncipős hordozásra, de nem a legjobb. Ez persze egyéni preferencia is, hiszen mindenkinek más kényelmes. Érdemes olyan helyen hordozót vásárolni, ahol van lehetőség a kipróbálásra.

Vili, finoman fogalmazva se tartozik a nádszál kategóriába, ezért a hordozást sajnos elég hamar abba kellett hagynom – egyszerűen nem bírtam már el 🙂

Laikusok számára elérhető komplex összefoglalóval sajnos sehol nem találkoztam, de Gerhát Petrának köszönhetően most elindul egy több részes video sorozat, amiben elmagyarázza a tudnivalókat a gipszben, síncipőben, bebaxban és egyéb korrekciós eszközökben történő hordozással kapcsolatban.
Az alábbi leírást Petra hozzájárulásával teszem itt közzé, lent pedig megtaláljátok az első videót is.

1. rész

A dongaláb egy ultrahangos módszerekkel viszonylag nagy számban már a születést megelőzően diagnosztizálható fejlődési eltérés, azonban a szülők számára minden esetben sok kihívással, a babák számára pedig hosszas terápiával jár az első hónapokban-években. Ez sok kényelmetlenséggel, esetenként fájdalommal is járó regenerálódási folyamattal jár, mely során mindenki lehetőségeihez mérten szeretné gyermeke számára a lehető legkönnyedebbé tenni ezt az időszakot. A hordozás kiváló fájdalomcsillapító hatása, a testközelség, a #bonding jó eszköz lehet erre már a kezdetektől.
A legtöbb esetben azonban ilyenkor a hozott anyagból dolgozunk, a lábak és az azokat formáló segédeszközök sokszor nem hagynak nagy választási lehetőséget. Ilyenkor is tudunk a fiziológiás optimum felé közelíteni, szinte minden hordozóeszköznek és kötésmódnak lehet létjogosultsága dongálábas babákkal is. Lehet, hogy gipszelésenként vagy beállításonként eltér majd az, ami mindkettőtök kényelmére szolgál, hiszen változik a baba testtartása is, de szinte minden esetben tudjátok majd hordozni a kezelés alatt is a piciket. Már a kezdeti gipszeléses időszakban is hordozhatunk! A videóban a hogyanokról beszélek, számba veszem a lehetséges hordozóeszközöket, a biztonsági és kényelmi alapvetéseket.

A Dongaláb és hordozás 2. részét itt találjátok.