A képzeletemben a babavárás egy nyugodt és örömteli eseményként élt, hiszen Vencel is ilyen ideális körülmények között érkezett meg közénk annak idején.
Vilinél ez kicsit másként alakult… Vagy mégsem?
A férjem éppen rövid időt külföldön töltött a munkájából fakadóan, mikor esedékes volt a 20. heti ultrahang. Mindig minden vizsgálaton részt vett korábban és ezután is, valahogy pont úgy alakította az élet, hogy ezen az egyen nem tudott ott lenni.
Igy Vencellel kettesben érkeztünk az ultrahangra, jókedvűen, egy szuper nyári napon.
Tulajdonképpen teljesen gyanútlan voltam, hiszen eddig minden rendben volt, miért pont most lenne bármi probléma. Mikor az ultrahangos orvos közölte a dongaláb gyanuját, őszintén még kiakadni sem tudtam rajta. Ott ült mellettem Vencel, aki az egészből nem sokat fogott fel, én pedig nem tehettem meg, hogy kiborulok. Az orvostól nem tudtunk meg túl sokat, ami így utólag nem meglepő, hiszen ő nem diagnosztizálhat, az a szakorvos feladata. Akkor mégis úgy éreztem, ez nem normális dolog, hogy kétségek között hagynak és így engednek utamra. Úgy éreztem, hogy egyedül maradtam ebben a helyzetben. Nem tudtam mit gondoljak, nem tudtam mit jelent a dongaláb a babám és a családom jövőjére nézve.
A vizsgálat után természetesen hívtam Viktort és elmondtam neki a híreket, persze ezt is higgadtan, hiszen Vencel ott ült mellettem, nem akartam megijeszteni. Szegény férjem sem volt jobb helyzetben, szörnyű érzés lehetett neki, hogy több ezer kilóméterre van most tőlünk. Este persze küldözgettem neki az ultrahangos videókat, hogy lássa ő is, mégis mi a helyzet. Az egész annyira abszurd volt, mintha nem is velünk történt volna. Mégis, mikor felhívtam anyukámat a vizsgálat után még én nyugtatgattam őt a telefonban, hogy semmi gond, nagyon jól kezelhető ez a rendellenesség és minden rendben lesz. Minden rendben lesz? Fogalmam sem volt…
Persze elkezdtem a keresgélést a neten és sokszor azt kívántam bárcsak ne tettem volna… Számomra akkor rémisztőek voltak a képek amiket találtam…20 hetes várandósan az ember lelkének pont nem erre lenne szüksége. Aztán szerencsére rátaláltam a Dongaláb….,azaz azok a csodás lábikók..:) facebook csoportra, ahol először szinte kívülállóként kezdtem el olvasgatni a történeteket. Megírtam a bemutatkozásunkat és ezzel én is részévé váltam ennek a csodálatos közösségnek és kezdetét vette a mi történetünk…
Ha te is most tudtad meg, hogy csodalábikós baba érkezik a családba, akkor jó szívvel ajánlom ezeket a kifejezetten szülőknek készített tájékoztató videókat.
Borzasztóan fontos a támogató közösség már a várandósság ideje alatt is, ezért kifejezetten ajánlom, hogy csatlakozz támogató szülői csoportokhoz. A teljesség igénye nélkül csatolok ezekről egy listát a blogbejegyzés alatt.
Hivatkozások:
www.dongalab.hu
Facebook: Dongaláb….,azaz azok a csodás lábikók..:)
Ponseti módszer szerint gyógyító orvosok:
http://www.ponseti.info/ponseti-doctors-by-location.html
Szülői csoportok:
http://www.ponseti.info/parent-networks.html
Szülői csoportok Európa:
Európa
Olaszország
Hollandia
Franciaország
Egyesült Királyság 1
Egyesült Királyság 2
Irország
Szlovákia
Ausztria
Románia
Szerbia
Rendszeresen frissülő tartalmakért és aktuális ajánlatainkért csatlakozz zárt facebook csoportunkhoz és kövess minket instagramon: